long nights megy, csak hogy mindenki értsen.

nagyon rövid volt ez a hét. és nem volt fantasztikus meg lenyűgöző, se döbbenetes változásokat hozó. la vita non é un film, de ezt nehéz elfogadnom.

róma szép. párizs szebb :D najó, róma tényleg szép. csak az az érzésem, mintha nem is láttam volna belőle semmit.

folyamatosan gondolkoztam, egész héten folyamatosan, ugyanis ebben az osztályban nem tartozom senkihez, kulikkriszt kivéve. az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy a következő embert kerestem, aki mellett sétálhatok. máskor ezt nagyon utálom, most semmi gondom nem volt vele, mert természetes volt, illetve nem éreztem kötelességnek. valaki előbb vagy utóbb odajött, bár az általában kinga volt. vagy senki, és akkor bence lecseszhetett, hogy miért hallgatok zenét. azért bazdmeg, mert a zene szeret engem!

az az igazság, hogy nagyon, nagyon szeretem az embereket. mindenki tele van egy csomó olyan gesztussal, amit nagyon lehet szeretni. egy csomó olyan mozdulattal, vagy a hangja, vagy a szeme, akármi. és bizony nagyon szükségem van rájuk. és azt hiszem, nekik nincs rám, gyakran ezt érzem. mindig :D hogy épp mennyire vagyok komplexusos az attól függ, hogy kivel vagyok, és hogy hány elcseszett undorító fotót láttam magamról éppen. 

és utálom a képmutatást, hányingerem van tőle. én is szoktam képmutatni, ennek ellenére. le kell szoknom róla.

amit még utálok, mikor valaki bizonygatja, hogy jó ember vagy. hogy szép, különleges, tiszta. olyan emberek, akiknek a világon semmit nem tudnék elhinni, mint kinga vagy zsófi, vagy épp csodálatos emberek, akik nem ismernek eléggé, mint bari.

többet kellene mondanom, és kevesebbet beszélni, ez az összegzése a hétnek. ja, és többet egyedül menni helyekre.

vagy megtalálni a tökéletes embert.

ja, és azt hiszem, hiszek istenben.

megint innen, nem tudom most fixálni a csigát.

megnéztem a once-t. ma ilyen gábornapom van, beerholm, once. egyszer majd írok egy posztot amiben annyi lesz csupán, hogy "you must have fallen from the sky", oké? csak el ne felejtsem. nem fogom.

pulcsis idő van. nagyon szeretem azt a részét az évnek, ami most van, ami most jön. jó, minden részét szeretem az évnek. :)

én nem tudom elképzelni, hogy lehet jó mindaz, amit mondtál, de hiszek neked. senkiben nem bízom jobban, komolyan.

mostanában egyszerű dolgok vesznek körül, úgy értem: egyszerű érzések, egyszerű válaszok, egyszerű filmek, egyszerű zene, ráadásul mind pozitív. majdnem mind :) és ez nagyon jó, úgy értem... ha valakinek ilyen kócos lelki világa van, mint nekem, akkor kell, nagyon kell az ilyen időszak. szeretnék így maradni egy kicsit.

csak várok, hogy valami idepottyanjon. any colour fits my soul

egy csomó filmet néztem mostanában egyébként, itthon volt rá időm. az a nagy baj velem, hogy akármit is nézek meg, az lesz a kedvenc filmem :) szóval ott van például az amelie csodálatos élete, szerintem nézzétek meg, mert kedves. úgy értem, egy jó film, ami kedves.
aztán nézzétek meg az out of africát (távol afrikától a magyar címe, ha jól tudom). a legszebb filmek egyike, amit láttam, ha nem épp a legszebb (nem túlzok. tudom, hogy szoktam :D), és az benne a zseniális, hogy nem nyálas. nagyon szeretnék olyan ember lenni, mint karen blixen. vagy mint meryl streep, aki egyszerűen... na jó.
nézzétek meg a breakfast at tiffany's-t is (álom luxuskivitelben), ami nem olyan fantasztikus film, de audrey hepburn nem véletlenül annyira favorizált színésznő, mindenki más csak asszisztál neki az egész filmben, hihetetlenül jól játszik. és nagyon jó a hangulata. moon river :)
és persze a once-t.

a csiga tünetmentes, és ez már hivatalos is végre \o/ úgyhogy visszatérek oda rövidesen, így ez a blog itt értelmét veszti. nem tudom, vissza kéne talán térni cutenewsra, mert örülök, ha kommenteltek. de azért akkor is jobb volt html-ben, hogy csak a fontos dolgokat írtam. így működöm, nem tudom, miért.

gyönyörű gyönyörű volt a mai nap :)

... van mindenhol. leszállok a hévről, megcsap az ázott erdő illata, és örülök neki. igenis szép az idő, csak el kell fogadni, hogy ősz van.

ezek a szeptemberek már csak ilyenek :] hálistennek idén nem játszom nagyban, én legalábbis nem. de nincs új a nap alatt... és válasz sincs általában.

alapvetően jól éreztem magam a bőrömben mostanában, ez kicsit elmúlt, de még visszafordítható. holnap moziünnep, az majd biztos jó lesz (eszter, be kell látnod, hogy így lesz ez).

ja, és az előző poszt pár sorát a fél világ félreértette, és igazat is adok nekik. nem vonatkozik az senkire, illetve önmagamról írtam, nem rólatok. üzenem, hogy kinőttem már a blogonüzengetésből, csikidám \o/
egyébként : basszus, ez egy jó év lesz!

 dóra hiányozni fog. durván.

azt hittem, az embernek vannak morális határai. például van, aki megölne egy embert, van, aki nem lenne rá képes. úgy tűnik, ez nincs így.
egy emberhez tartozom igazán kerek e világon, és az eszter. és ez hatalmas biztonságérzettel tölt el.

és valószínűleg még sokáig szerelmes leszek paolo nutinibe.

you could be from venus, i could be from mars :]

mennyire érdekes nap volt, úristen. dodóval beszélgettünk rengeteget, és örültem neki. szeretem dodót, és csodálom, hogy ilyen végtelenül tiszta és ártatlan és őszinte ember tud lenni :] érdekes, mikor felfedezed a párhuzamokat a te és valaki más élete között. velem gyakran megesik, hogy magamra találok valaki másban, mert sokféle ember tudok lenni (hú ez de bután hangzik), de azért a kis történeteimet még mástól nem hallottam.
és olyan szép az élettől, mikor ilyen kedvesen egyértelmű :D mikor válaszol, gyakorlatilag. 

miért vagyok mindig elégedetlen valamivel? magas a szeretetigényem mostanában. itt az ősz, és azt szeretem. mindenki igyon meg egy pohár forró, fahéjas fekete teát, és gondoljon arra, milyen szép az ősz. vicces, tavaly ezen a napon pontosan emlékszem, mit csináltam. sokszor érzem úgy, hogy mindenki másnak olyan egyértelmű útja, párja, célja van az életeben. de valaki legyen néha csak nekem...

szipiszuper az iskola. de tényleg! feltölt.

" A másik, hogy milyen édes arca van Istennek :) Többször is láttam már. És tudod, mi van? Ha ragyognak a csillagok, összeszorul a torkom, olyan gyönyörű. De ha felhők vannak, akkor látom Istent. Felhőkből van az arca, csillag a szeme, és mosolyog, vagy csak rámnéz, figyel, és én elmondhatom neki, mennyire szeretem, mennyire őszinte SZERELEMMEL szeretem, hogy ő minden, ami a lelkemben kavarog. Hogy ugyan nem hiszek az egyházában, azért tisztelem Jézus tanításait, de nem azért élek szerintük, mert ő mondta őket, és mert ő Isten fia. Furcsa is, hogy Istennek hívom. De azt hiszem, Istenként is gondolok rá. Nem az aranyozott szárnyú angyalok és zsoltárok Istene ő, hanem a hullócsillagok, és a napfelkelte, és a csobogó víz hangja egy csendes kertben. A kövek a strandon, az erdő a sínek között, a nap, ahogy visszatükröződik az emeletesházak felső ablakából, vagy az a puha sötét, mikor télen korán elindultam – ez mind ő. Mindenhol ott van. És nagyon szeretem. És nagyon szeret."

na hát holnap kezdődik az év. jaj, de nagyon furcsa, nagyon nagyon nagyon. nyilván várom.

abból, hogy ki hogy reagál rám mostanában sok dolgot le tudok vonni. például, hogy nem várhatom el az emberektől, hogy ne legyenek felszínesek. de ami sokkal jobb: hogy ki az, aki tényleg szeret.

beszélő név.

a cica itt tekereg az asztalon, ráül a kezemre, hogy hagyjam a vizes ruhát másra. jó nyár volt. még három napig ugyan tart, de lassan mondhatjuk, hogy the summer of '09. ami jó volt. és csupa zene, ellentétben például a tavalyival. az elején volt a candy, amit azóta is gitáron és fejben. paolo nutini jó. annyira boldog voltam a nyár elején, mint a végén :) vagy talán még jobban. az egész összességében levelup, de azért fárasztó és szar másodév véget ért. minden tekintetben. csak ültünk a kertben veletek, és nem győztem örülni. meg gitározni :)

aztán persze elmúlt a nagy eufória, kaptam a nyakamba vasalatlant meg kivizsgálási heteket meg kórházi tábort. meg kedves öleléseket. túléltem valahogy, könnyen-nehezen. aztán folyamatosan filmeztem és olvastam. meg írtam :) na, az nagyon jó időszak volt. és tökjó, hogy kitaláltam valamit már rég... már évekkel ezelőtt, és folyamatosan csiszolódik. még egy ilyen íráshullám, és talán kész lesz az ötlet. 

aztán volt az, mikor diagnosztizáltak hyperinzuakármicsodával. elég ijesztő a dolog, de egyébként megnyugtató is egyben, hogy nem én basztam el azért mégsem. aztán volt egy újabb csodálatos egy hónap. három hét alatt kiugrottam a bőrömből és bele egy másikba, és ezzel együtt mintha valaki másnak az életét éltem volna. csupa szép színes fotó a fejemben. kb. mint a mesékben, andrissal elvisre táncolunk meg lampionok meg sörözés a parkban meg zsepireírkálás meg a sokkos állapotom meg krisztián feje msnen meg az utána való egy hét. aztán legvágattam a hajam. :D aztán az eszternélalvás a szivecskéstakaróval és beatlesszel és bazinagy görög lagzival és hajnaligbeszélgetéssel, és a mi szép kis párhuzamos szerelmi történeteinkkel :) aztán ez a hét. mintha kipukkanna egy buborék. de jön a szeptember. és már hiányoztok. nagyon :) let it be \o/